Az első hét otthon nem volt túl
mozgalmas, sokat feküdtem , nem sokat ettem, tömtem magamba a
fájdalomcsillapítókat és fohászkodtam, hogy minél gyorsabban teljenek a napok.
A kisfiamat leadtuk anyukámhoz pár napra, hogy nyugodtan tudjak gyógyulni.
Éjszaka 2-3 óránként keltem és sétáltam, mert annyira fájt a rossz tartástól és
a fekvéstől a hátam. Szinte jobban fájt, mint maga a műtét helye. Amikor
először megnéztem magam a tükörben, kicsit megijedtem, hogy nagyobb lett, mint
gondoltam, és talán az eggyel kisebb is elég lett volna. De az első hét vége
felé már teljesen megszoktam, és már nem éreztem annyira idegennek. Pici
gyermekem maximálisan felfogta, hogy anyára figyelni, vigyázni kell. Szeretetét
úgy fejezte ki, hogy átölelte a lábam, az ölembe feküdt és azt mondta: „ anya,
szejetlek”. Megkönnyeztem…
A kontrollvizsgálatokon pont azt
a figyelmességet és precizitást tapasztaltam, mint az összes találkozás
alkalmával. Mikor a melltartó lekerült rólam, borzasztó furcsa érzés volt.
Feszült, húzott, kellemetlen volt. A látványra fel voltam készülve, mert
mondták, hogy nagyon fent lesz, merev lesz. Így is volt, de mivel tudtam, és
Vancsó doktor úr szemében sem láttam, hogy nem lenne normális a kinézete,
teljesen nyugodt voltam, sőt, ő is megerősítette, hogy ez nagyon kezdetleges
állapot. Visszapréselt a melltartóba, de kifejezetten jó érzés volt, hogy újra
rajtam van, mert tart és nem érzem úgy, mintha le akarna szakadni. Az első két
kontroll közé beiktattunk még egyet, mert jött egy kis váladék, és a doktor úr
ragaszkodott hozzá, hogy megnézze. De semmi gond nem volt, ez természetes
váladékozás volt, sőt el is múlt, ahogy megnézte. Az utóbbi időben azt
tapasztalom az egészségügyben, hogy hiába megyünk magánorvoshoz, valahogy olyan
érzésem van, hogy nem figyelnek oda, nem akarnak sokat foglalkozni velünk, sőt,
ne is zaklassuk az orvost, vagy azt is meghatározott időpontokban. Ilyet soha,
egy pillanatig nem éreztem! Nem is érezhettem, hisz az asszisztens Luca és a
doktor úr is többször mondták bármi nyűgöm, kérdésem van, telefonáljak
nyugodtan, még hétvégén is, vagy írjak üzenetet. Maximálisan éreztem a
törődést.
A második hét után is még
éreztem, hogy fáradtabb vagyok, de ez az izomlazító hatása is. A
fájdalomcsillapítót már nem is kell szednem, már inkább kellemetlen érzés van,
mintsem fájdalom. Már az éjszakát is végig tudtam aludni. A szorítópánt és melltartó
viselete okoz némi kellemetlenséget hónaljban, de ez már semmiség. A kezem is
egyre jobban tudom használni, kinyújtani, sokkal önállóbb lettem. Végre! Igazából
már az első hét után muszáj volt dolgoznom, de szerencsére csak 3 napot, mert
nehezen viselte főleg a hátam az ülést. A varratszedéstől tartottam, de egy
pillanatnyi kellemetlenség volt csupán az egyik oldalon. Majd elmondta a doktor
úr mit csinálhatok, és mikor hogyan kell masszírozni két hét múlva, de előtte
még találkozunk úgyis. Varratok nélkül nem éreztem azt a húzó érzést. Mondta is
a doktor úr, hogy előre esett a vállam a rossz tartástól, de szépen vissza fog
rendeződni, próbáljam kihúzni magam óvatosan. És így is van! Napról napra jobb
a tartásom, nem fáj a hátam annyira és végre le tudok zuhanyozni. Érzékeny volt
főleg a vágásnál, ahogy végig folyt a víz rajtam, egy kicsit idegenkedtem a
mellemhez érni. Kárpótol mindent, hogy nőiesebbnek érzem magam, pedig
a teljes végeredmény még odébb van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése