2016. július 6., szerda

Tennem kell valamit magammal, mert nem vagyok NŐ!

A mellnagyobbítás első gondolata 1999-ben az első gyermekem szoptatása és 10 kiló leadása után futott át az agyamon. Ez a gondolat a második gyermekem születésekor újra felerősödött bennem, de a páromtól mindig kaptam megfelelő lelki támogatást, hogy fogadjam el a melleimet, mert ugyan kicsi, de formás még 2 gyermek után is.

Így a vágy nem alakult át akarattá, majd cselekedetté. De 3 hónappal ezelőtt a párkapcsolatunk  mélypontra érkezett. Ahogy ilyenkor lenni szokott jön az érzés, hogy tennem kell valamit magammal, mert nem vagyok NŐ. Így született meg az akarat, a döntés, lépni fogok mellnagyobbítás terén. Saját önbizalmam javítása vezérelt, és természetesen az is, hogy a párom felé is egy kicsit talán „megújulok”.

Mivel az egyik ismerősöm pont ebben az időszakban mesélte el, hogy ő már túl van ezen a műtéten és nagyon elégedett minden szempontból, megadta Vancsó Péter doktor úr elérhetőségét. Láttam az eredményt is, így sokat nem gondolkoztam, bejelentkeztem konzultációra. Más orvoshoz, más klinikára nem  szándékoztam menni, amíg nincs meg az első személyes élmény.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése